Seishorakyou egy fiatal byuu, Magoroku, a föld, és Gakarokyou a tűz isteneinek fia. Uralja a füstöt és a port. Testvérével, Shukakuval, folyton versengtek. Egyikük se jutott dűlőre egymással, akárcsak Gai és Kakashi. Amikor a 4. Kazekage Gaaraba bezárta Shukakut, Seishorakyou eltűnt. Mikor hírét hallotta az Akatsukinak, és hogy a sanbit ily hamar legyőzték, megkereste Gaarát, akiről tudta, hogy erejét vesztette. Gaarát letört állapotban találta. A találkozásuk valahogy így zajlott:

Gaara épp edz, hogy erejét növelje. Tart pihenőt, mikor egy füstfelleg közepette egy kis oposszum jelenik meg.

-         Ez mi? – kérdii Gaara magától. – hasonló, mint Shukaku, csak sokkal szürkébb.

-         Én Seishorakyou vagyok, a por és a füst ura. Hallottam hírét, testvérem, Shukaku elvesztésének. Velem ez nem történhet meg. Fogadj el engem, mint byuudat, és akkor megvédheted a falvad. Nélkülem semmire se mész.

-         Nem kell. Így is erős vagyok.

-         Erős, amikor még Shukakuval együtt, is majdnem megöltek? Egyedül mit akarsz az akatsuki ellen? Mindenhol vannak árulók. Fogadj el, és akkor erősebb lehetsz, mint valaha.

-         Soha!

-         Rendben, de ha mégis meggondolnád magad, a szél országának déli dűnéi közt találsz.

-         Nem érdekel.

Gaara azon az éjszakán álmatlanul aludt.

- Talán mégis igaza volt Seishorakyounak? Talán tényleg gyenge vagyok? Nem! Abszolút nem! Az eset óta erősebb vagyok, mint valaha. De mi van, ha mégsem? Mi van, ha…?

Nem!

Másnap egész nap azt figyelte, mennyire képes kihasználni az erejét. Az éjjel, megint álmatlanul aludt, hasonló gondolatokat szőve.

Egy hétig bírta így, mikor végül is feladta, és elindult. Testvéreire bízta a falut, míg vissza nem tér. Útja alatt, a sivatagon át gyalogolt. Semmi nem történt. Senkivel sem találkozott. Ezt a helyet mindenki elkerülte. Három napig ment, mikor egy kráterhez ért.

-         Ez lesz az. –mondta magában. – de hol van Seishorakyou? Ott egy templom a kráter közepén.

      Gaara lement a templomhoz, ahol márt várta Seishorakyou.

-         Hát mégis eljöttél? – Kérdezte Seishorakyou

-         Igen. Mikor kezdjük?

-         Mit? Nem olyan egyszerű az. Annak, hogy egy byuut egy testbe zárjanak, két módja van. 1.: Ha valaki az élete feláldozásával 2.: Te magad egy tiltott technikával.

-         Milyen technika?

-         Pontos neve nincs. A technika lényege az, hogy saját magad lelkét beáldozva adsz helyet a byuunak, így az teljes erejével harcol. Leginkább test-lélek megrontó technikának nevezik.

-         Test-lélek megrontó technika?

-         Igen.

-         És hogy tudom elsajátítani?

-         A templomban van róla egy tekercs. A feladatom ennek az őrzése. Én most beengedlek téged, és hagyom, hogy megtanuld. Ha végeztél gyere vissza, és kezdhetjük.

-         Rendben – mondta Gaara, ezzel bement a templomba.

Bent minden olyan dohos volt és párás. Ki tudja hány százéves az a pókháló, amelyet egy 20cm-es pók szőtt? Ki tudja, mióta van üresen a templom, pontosabban holtan. Minden ember, aki eddig idejött, valahol holtan végezte. Gaara érezte, ha nem is láthatta. Érezte, a holtak rothadó szagát, érezte, a szellemek fuvallatát, melytől megfagyott a vér a testében, érezte az utat, melyen haladt, érezte a csontokat a lába alatt. Érezte, hogy ez a halál kamrája. Gaara ment a templomban. Ment egyre lefelé haladva, a tekercs felé…